Hidvégardóról

Földrajz

Földrajzi elhelyezkedés

Hidvégardó Északkelet-Magyarországon, BAZ. megyének Szlovákiával határos részén, az államhatárral kettéosztott Gömör-Tornai karszt kistájain terül el a világörökség részét képező Aggteleki Nemzeti Park és az Országos Kéktúra illetve a Regionális Zöldtúra útvonal határán. Északi része az Alsó-hegy, középen a Bódva-völgy, déli határa a Tornai-dombság területére esik.

 


Miskolctól észak felé 73 km-re, a 27-es számú főút végétől alig 2 km-re található - közvetlenül a szlovák határ mentén. A település külterületén a Bódva-völgy "panorámaútja" hagyja el az országot és folytatódik Szlovákiában, Torna-Szepsi felé. Ezért joggal nevezhető Hidvégardó a Felvidék kapujának.

 

 

A település határának leírása


A falu határában található a Tornai dombsághoz tartozó Szent János-kő a Sas völggyel, a Nagykő és a Kocír-tető. Ezek közül leghíresebb a Szent János-kő, melyben három kisebb barlangot ismerünk: Komi-lyuk, Tündike-barlang és a Medve-barlang. Ezek az üreg jellegű barlangok képződményekben szegények, mindössze a falakon itt-ott találhatók apró borsóköves foltok. A Nagykő is ismerté vált a csúcsáról elénk táruló csodálatos Bódva-völgyi panorámáról, s nem kevésbé az ifjúság számára kedvelt téli sportolási lehetőségekről, így a szánkózásról és síelésről egyaránt.

 

Éghajlat

A község éghajlata mérsékelten hűvös és mérsékelten nedves, ahol évente kevesebb mint 1850 órán át süt a Nap. Évente mintegy 650 mm csapadék várható. A településre a Bódva völgyével párhuzamos szelek (Ny-K, K-Ny) vannak leginkább hatással.

Vízrajz

A település határában két élő vízfolyás is található: a Bódva folyó és a Sas-patak. Közvetlenül a falutól északra fut a Bódva, míg a Sas patak a település délnyugati szélét érintve folyik be a Bódvába. Az említetteken kívül még számos forrás található a területen, melyek közül a település déli határában lévő Kalangyos-forrás és az északi részen található Tapolca-forrás a legismertebb.

 

 

 

Földtan

Hidvégardó földtanilag az Aggtelek-Rudabányai-hegység területén fekszik, mely takarós szerkezetű (a különböző kőzetsorozatok egymás mellett és fölött is előfordulnak). A hegység felszínét szárazföldi külső erők formálták és ennek eredményeképpen karsztjelenségekkel sűrűn tagolt tönkfelszínné egyengetődött. A vidék talajai többnyire a jelenkor termékei, a triász mészkövön redzinákat találunk, míg a Bódva völgyére a nyers öntéstalajok, a Tornai-dombságra agyagbemosódásos barna erdőtalajok a jellemzők.

Élővilág

Jellemző növényvilág: gyertyán, tölgy, kislevelű hárs, magas kőris, mezei szil, vadcseresznye, barkócaberkenye, molyhos tölgy, mézgás éger, virágos kőris, galagonyafajok, vadrózsák stb.

E vidék ritka és értékes nyövényei:
tornai vértő /fokozottan védett növény, Európában csupán itt terem szabadon/, kockás liliom, tarka nyúlfarkfű, leánykökörcsin, tarka imola, magyar repcsény, kaukázusi varjúháj, sziklai perje, sárga kövirózsa, tavaszi hérics.

Az állatvilágban megtalálható: darázsölyv, fekete harkály, levéllábú és feketelábú szitakötő, laposhasú acsa, kecskebéka, kockás sikló, haris, fekete és fehér gólya stb.

 

A település történelme:

A település nevét elsőként 1283-ban említik írásos feljegyzések. Hidvégardó összetett szó, melynek "hidvég"- előtagja a Tornából Borsodba tartó út Bódva folyót átívelő hídját jelöli, "-ardó" utótagja pedig erdőóvó szóból rövidült, mely az itt élő emberek egyik ősi foglalkozására, az erdőgazdálkodásra utal.

Településtörténet

A település a középkorban Szádvár tartozéka volt, melyet 1415-ben már a - középkorban jelentős szerepet játszó - Bebek család tartott a kezében. Plébániája a korai alapításúakhoz tartozik, s viszonylag korán, a XIV. században már iskolával is bír. Az 1427-es összeírásban 43 jobbágyportát számlálnak, ami nagyobb helyiségre utal.

A XV. században egy ideig huszita kézen volt, majd visszakerült a Bebekekhez. 1566-ban foglalták el a császáriak Szádvárt, s ezzel az uradalom - Hidvégardóval együtt - visszakerült a koronához.

Szádvár 1686 körüli lerombolása táján az Eszterházy család tulajdona lett. A falu lakossága annyira megfogyott a török időszakban és az azt követő nemzet ellenállások idején, hogy 1720-ban már teljesen néptelen. Az 1730-as évek táján települhetett újra. 1736-ban katolikus plébániája alakult és templomát az Eszterházyak költségén 1777-ben restauráltatták.

1833-ban 811 lakosa, 121 háza és egy lisztmalma is volt. A XIX. században nagyobb birtokosa a Gedeon és a Papp család volt. Mindkét család kúriával is rendelkezett, a XIX. század végi, a XX. század eleji vármegye-monográfiák elsősorban a Gedeon-kastély díszes berendezését dicsérik. Vasútállomása - akkor még Bódvavendégi határában - 1896-ban létesült.

Az I. világháborúban Hidvégardóból 96-an vettek részt, 33-an haltak hősi halált, és két katonát vitézzé avattak. Trianon - megcsonkítva Abaúj-Torna vármegye északi részét - csehszlovák határ menti, minden szempontból peremhelyzetű településsé tette. 1920 után kérészéletű járási székhely, majd közigazgatásilag a bódvaszilasi központú járás körjegyzősége volt egészen a Felvidék visszacsatolásáig, 1938-ig, ezt követően pedig a tornai járásba tartozott 1945-ig.

Az 1930-as évek végén római katolikus és református népiskolával és gazdasági továbbképző iskolával rendelkezett.

A II. világháborút követően újra a trianoni határ mellé szorult. Itt is fölosztották a helyi nagybirtokokat és így 36 földnélküli 379 hold földet kapott. Államosították a kúriákat, és 1958-ban már villanyvilágítással látták el a községet a Csurilla-féle malom áramfejlesztőjének segítségével.

1950 és 1990 között új iskolát, sport klubot, óvodát, tanácsházát, orvosi lakást és rendelőt építettek, s kisebb pékséget hoztak létre. 1961-ben Hazáért néven Tsz alakult, majd 1967-ben a becskeházi Népakarattal Sas-völgye néven egyesült, s végül 1974-ben közösen olvadtak be a bódvaszilasi székhelyű Bódva-völgye Mg. Tsz-be.

1950-től 1965-ig Hidvégardó közös tanácsi székhelyközség Becskeházával. 1965-ben társult hozzá Bódvalenke, 1968-ban pedig Tornaszentjakab.

1990-ben a falvakban önkormányzatok alakultak. Hidvégardó ma körjegyzőségi székhely, melyhez Becskeháza, Bódvalenke és Tornaszentjakab tartozik.

 

Látnivalók

Római katolikus templom

 

A templomot feltehetően egy középkori eredetű kőfal veszi körül, melynek az északi oldalába épült a Gedeon család kriptája. A templomhoztartozó plébánia 2002-ben lett felújítva. Ekkor egy új faragott kapu is készült, mely csodálatos látványt jelent a szomszédos felújított Szent Imre térrel, és az ott található Szent János szoborral, valamint a 2005-ben állított Trianoni emlékművel.



Református templom


A református templom 1794-97 között épült, déli homlokzata előtt tornyocskával. 1834-es leégése után 1837-ben felújították. A tornya 15 méter magas, tetején egy bádogkakas látható. Legutóbbi belső és külső nagyfelújítása 2000-2001-es években, illetve 2009-ben volt, amikor elnyerte jelenlegi szép formáját. A szószék koronája XIX. századi lehet, mely a templom legősibb - máig látható - eleme.

 

Gedeon-kastély

A község legnagyobb nevezetessége a műemléki védettségű Gedeon-kastély, melynek felújítása és faluházzá alakítása 2000-ben fejeződött be. Ez a kastély 1700-1770 körül épülhetett copf stílusban, mely 6 szobából áll. Az egyik szoba a Teleháznak ad otthont, ahol a civil szervezetek, a térségmenedzser és a helyi programszervező is helyet kapott. A legnagyobb terme a kiállításoknak és tanácskozásoknak ad otthont. A kúria udvarán található egy régi pince és a 2000-ben felépült

Itt található még a kézművesház, sportudvar, a piknikező hely és a szabadtéri színpad, mely évenként visszatérő kulturális rendezvényeknek ad helyet. A kézművesház mind a fiataloknak, mind az idősebb korosztálynak kellemes kikapcsolódást jelent a hagyományos kézműves mesterségek gyakorlása során.


Papp-kúria

 

A település másik nagyobb műemléki jellegű építménye a Papp-kúria, mely 1830-ban épült klasszicista stílusban. Jelenleg ez az épület ad otthont a kétszáz adagos konyhának és étteremnek, melyek felújítása 2006-ban fejeződött be. Udvarában található park átépítése is ekkor fejeződött be, mely kellemes kikapcsolódást nyújt majd minden korosztály számára.

 

 


Millenniumi tér

A falu orsóalakú központjában, a templomtól északra található a 2001-ben felavatott csodálatos Millenniumi tér. Itt látható a 2001-ben újrafaragott Szentháromság-szobor, valamint az I. és II. világháborúban elesett hősök emlékműve. A tér alsó részét 12 oszlopfő övezi, mely honfoglalástól napjainkig egy-egy évszázadnak állít emléket - feltüntetve az adott évszázad helyi és országos jelentőségű történelmi eseményeinek évszámait. A tér imént bemutatott - nevét hűen tükröző - látványa a kőből faragott talapzatú zászlótartókkal, és a teret szegélyező patakparti virágágyásokkal, méltán lett a Bódva-völgy egyik legszebb köztere.

 

 

Szent Imre tér

 

A templomtól délre található a Szent Imre tér. Ezen a téren egy kőből faragott kereszt, valamint Nepumuki Szent János öntöttvas szobra áll a burkolt sétány két végén. E teret 2002-ben újították fel, és a parkban a fák alatt fapadokat állítottak a régmúlt emlékei szerint, így az arra járók meg tudnak ismét pihenni, elbeszélgetni. 2005-ben készült el a Trianoni emlékmű.

 

 

Építészeti emlékek, népi lakóházak


A faluban szebbnél szebb építészeti emlékek, népi lakóházak találhatók. Van több olyan ház is a faluközpontban, melyet az 1910-es években építettek, és még ma is áll.

A településen, illetve annak határában több kereszt és kápolna is található a múlt század elejéről, melyeket az utóbbi években újítottak fel. A falu temetőjében található harangláb, melyet 1998-ban állítottak fel a felső-tiszavidéki hagyományokat visszaidéző fafaragással díszítve akác oszlopfőit. Öntvény harangja 15,75 kg-os, mely az elhunytak lelki üdvéért kondul meg időről-időre.

 

Szabadidő, sport- ,vadász- és hobbyturizmus

A temető szomszédságában található egy ősrégi sziklaképződmény, mely védett geológiai feltárásként van nyilvántartva.

A községben 50 évre tekint vissza a Sportegyesület, melynek labdarúgó szakosztálya a területi bajnokságban szerepel. Az ardói futballpálya az utóbbi időben megyei színvonalúvá fejlődött.

Település környéke számos nagyvadban gazdag terület, ahová az ország minden területéről és külföldről is éreznek vadászok. Az itt található vadállománny: többek között szarvas, őz, vaddisznó, róka, nyúl.


Település főbb rendezvényei

  • Római katolikus Templombúcsú Gyümölcsoltó Boldogasszony vasárnapján /május 2. vasárnapja/.
  • Falunap (Június első hétvégéje)
  • Gömör-Tornai Fesztivál-Hidvégardói nap /július 3. péntekje/
  • Szüreti kultúrális Fesztivál (Szeptember utolsó hétvégéje)

 

Túrák a községből

Az Országos Kék-, Zöld- és Piros Túra útvonala a község déli határában halad Aggtelek irányából a Cserehát felé. A község területén szép túrák tehetők az Alsó-hegyre és a Tornai-dombság magaslataira (Szent János-kő, Nagy-kő)

Forrás: http://www.hidvegardo.hu